2011. október 3., hétfő

Beszélgetés az otthontanulásról * Gespräch über Bildung zu Hause

Összehoztunk újra egy találkozót. Nagyon lenyűgözött a meghívott vendég beszámolója. Két otthon tanult gyermeke van, mint a ketten már felnőttek. Nagy élmény volt számomra, mert eddig nem találkoztam személyesen egy természetes tanulás követőjével, aki gyerekei már felnőttek! Még nagyobb öröm volt, amikor megtudtam, hogy természetesen tanultak gyerekei, mert erről egészen addig, amíg nem találkoztunk, nem tudtam pontosabbat. Sokan voltunk, közöttünk három otthontanulós család, aki gyerekei már tankötelesek, a többünknek még kisebb gyerekei vannak, és volt köztünk olyan is, akinek gyerekei Waldorfba járnak. Öt további család nem tudott eljönni, három köztük otthontanulók, egy elégedetlen az iskolával, és egynek még kicsi a gyereke. Ezt azért írom le, mert boldogan észlelem és meg szeretném osztani az olvasóval is, hogy egyre többen vagyunk :-).

Sok volt a jelenlévők kérdése is hozzánk aktuálisan otthontanuló szülőkhöz. Talán ami a legkevésbé elképzelhető, az az, hogy hogy néz ki egy otthontanuló mindennapja. Erre ugy-e nincs egy válasz, mert ahány nap, annyi válasz. Ezért kezdtem ezt a blogot is írni. Nem hogy mi egy olyan nagyon tipikus otthontanulós család lennénk, de mégis, legyen az érdeklődőnek egy elképzelése. De talán olyan nincs is,  A tipikus otthontanulós család, mert annyi fajta otthontanulás, ahány család gyakorolja azt.

*

Wir haben wieder ein Treffen organisiert. Ich war begeistert vom Erlebnisbericht des eingeladenen Gastes, eines Vaters, dessen erwachsene Kinder beide natürlich gelernt haben. Es war für mich ein grosses Erlebnis, bis anhin habe ich keine Anhänger der Unschooling Bewegung persönlich getroffen, dessen Kinder schon erwachsen sind. Es war eine noch grössere Freude, als ich erfahren habe, dass seine Kinder natürlich gelernt haben, denn bis zum Treffen wusste ich nicht genau, wie seine Kinder aufgewachsen sind. Wir waren viele, unter uns drei Familien, dessen Kinder das Alter der Bildungspflicht schon erreicht haben. Mehrere Familien waren anwesend mit noch kleineren Kindern, und es war unter uns auch eine Familie mit Kindern in der Waldorf Schule. Fünf Familien konnten nicht kommen, drei davon Familien, welche Bildung zu Hause praktizieren, eine Familie, welche mit der Schule unzufrieden ist, und eine mit einem kleinen Kind. Dies schreibe ich, weil ich glücklich feststelle, und dies mit dem Leser teilen möchte, dass wir immer mehr werden :-).

Es gab viele Fragen auch an uns eben aktuell Bildung zu Hause praktizierende Eltern. Vielleicht am wenigsten vorstellbar ist, wie so eine Familie ihren Alltag verbringt. Darauf gibt es nicht eine Antwort, den wie viele Tage, so viele Antworten. Deswegen habe ich auch angefangen, diesen Blog zu schreiben. Nicht, dass wir so eine typische unschooling Familie wären, aber trotzdem, der Interessierte sollte eine Vorstellung davon kriegen. Aber vielleicht gibt es sie auch nicht, DIE typische Unschooling Familie, weil es gibt so viele Arten Unschooling gibt, wie viele Familien Unschooling praktizieren.


2011. február 24., csütörtök

Tanyakeresés * Suche nach einer Farm

Januárban megnéztünk néhány helyet, ahová a közösségi tanyánkat el tudnánk képzelni. És meg is néztük Eördögh András tanyáját, hogy tanuljunk is másoktól. Napokig utána még tartott a varázs! Alig várjuk, hogy megtaláljuk mi is helyünket!

 







Im Januar haben wir einige Orte besucht, wo wir uns unsere Gemeinschaftsfarm vorstellen könnten. Wir haben auch die Farm von Eördögh András besucht, damit wir auch von anderen lernen. Noch Tage danach dauerte der Zauber an! Wir können es kaum erwarten, unseren Ort zu finden!

2011. február 22., kedd

Lemegy a láz * Das Fieber geht zurück

Hónapokig tartott, a playmobil láz. Semmi más nem volt érdekes, de semmi. Playmobil várak, sárkányok, kalózok, tündérek, állatok, állatklinika... aztán mind ez a you tube-on is. Kiegészítve a playmobil.com-on lévő játékokkal. És ez most nem playmobil promóció akar lenni :-). Tél volt, kimenni nem akartak, vagy alig. Ezt nehezteltem nagyon. Mondták, hogy majd tavasszal, ha jobb lesz az idő. Én mindig azt gondoltam, hogy a gyerekek imádnak kint lenni, bármikor, ha fúj, ha esik. Na, ez nem így van itt. Tanulok én is, minden nap újat. És félreértés ne essék, járunk társaságba, barantára, táncházba, kirándulunk tanyanézés közben, csak nehéz kirobbantani a gyerekeket a lakásból, nagyon izgalmas itt minden.
Most úgy tűnik megy le a láz egy kicsit. Újra rajzolnak, Csongi tegnap este az ágyban olvasott nekünk, mondatokban! Lassan, bizonytalanul, de fejlődött ez a tudása is, anélkül, hogy észrevettük volna. És sok filmet az interneten németül és angolul nézik, nyelveket is tanulnak közben.

*

Monate hat es gedauert, das Playmobil Fieber. Nichts anderes war interessant, aber nichts. Playmobil Burgen, Drachen, Feen, Tiere, die Tierklinik... dann all dies auf You tube. Vervollständigt mit Spielen auf playmobil.com. Und das will jetzt keine Playmobil Promotion sein :-). Es war Winter, nach draussen wollten sie nicht, oder kaum. Das war für mich sehr schwierig. Sie vertrösteten mich auf den Frühling. Ich dachte immer, Kinder lieben es, draussen zu sein, in jedem Wetter,wenn es weht, wenn es regnet. Tja, das ist hier nicht so. Ich lerne, jeden Tag neues. Und bitte missversteht mich nicht, wir sind oft in Gesellschaft, gehen ins Barantatraining, ins Tanzhaus, wegen unserer Suche nach einer Farm sind wir auch oft in der Natur. Aber es ist schwierig, die Kinder aus dem Haus zu locken, es ist hier einfach sehr spannend.
Es sieht so aus, dass das Fieber runtergeht, ein wenig. Wieder wird viel gezeichnet. Und Csongi hat uns gestern im Bett vorgelesen, in Sätzen! Langsam, unsicher, aber auch dieses Wissen hat sich weiterentwickelt in den letzten Monaten, ohne, dass wir es bemerkt hätten! Und die Filme, viele sind in deutscher und englischer Sprache, auch diese lernen sie dabei.