Lemegy a láz * Das Fieber geht zurück

Hónapokig tartott, a playmobil láz. Semmi más nem volt érdekes, de semmi. Playmobil várak, sárkányok, kalózok, tündérek, állatok, állatklinika... aztán mind ez a you tube-on is. Kiegészítve a playmobil.com-on lévő játékokkal. És ez most nem playmobil promóció akar lenni :-). Tél volt, kimenni nem akartak, vagy alig. Ezt nehezteltem nagyon. Mondták, hogy majd tavasszal, ha jobb lesz az idő. Én mindig azt gondoltam, hogy a gyerekek imádnak kint lenni, bármikor, ha fúj, ha esik. Na, ez nem így van itt. Tanulok én is, minden nap újat. És félreértés ne essék, járunk társaságba, barantára, táncházba, kirándulunk tanyanézés közben, csak nehéz kirobbantani a gyerekeket a lakásból, nagyon izgalmas itt minden.
Most úgy tűnik megy le a láz egy kicsit. Újra rajzolnak, Csongi tegnap este az ágyban olvasott nekünk, mondatokban! Lassan, bizonytalanul, de fejlődött ez a tudása is, anélkül, hogy észrevettük volna. És sok filmet az interneten németül és angolul nézik, nyelveket is tanulnak közben.

*

Monate hat es gedauert, das Playmobil Fieber. Nichts anderes war interessant, aber nichts. Playmobil Burgen, Drachen, Feen, Tiere, die Tierklinik... dann all dies auf You tube. Vervollständigt mit Spielen auf playmobil.com. Und das will jetzt keine Playmobil Promotion sein :-). Es war Winter, nach draussen wollten sie nicht, oder kaum. Das war für mich sehr schwierig. Sie vertrösteten mich auf den Frühling. Ich dachte immer, Kinder lieben es, draussen zu sein, in jedem Wetter,wenn es weht, wenn es regnet. Tja, das ist hier nicht so. Ich lerne, jeden Tag neues. Und bitte missversteht mich nicht, wir sind oft in Gesellschaft, gehen ins Barantatraining, ins Tanzhaus, wegen unserer Suche nach einer Farm sind wir auch oft in der Natur. Aber es ist schwierig, die Kinder aus dem Haus zu locken, es ist hier einfach sehr spannend.
Es sieht so aus, dass das Fieber runtergeht, ein wenig. Wieder wird viel gezeichnet. Und Csongi hat uns gestern im Bett vorgelesen, in Sätzen! Langsam, unsicher, aber auch dieses Wissen hat sich weiterentwickelt in den letzten Monaten, ohne, dass wir es bemerkt hätten! Und die Filme, viele sind in deutscher und englischer Sprache, auch diese lernen sie dabei.

Playmobil láz * Playmobil Fieber

Itt vagyunk, mostanában Playmobil lázban. Már több hete tart, semmi mással nem foglalkoznak a gyerekek, csak szerep-játékoznak a kis figurákkal, várjátékok, csaták, családi élet. Majd küldök fotót a kis mankóktól, mennyi mindenféleképpen már átrendezték lakásunkat. De most ezt a youtube-os kis csodát szeretnénk megosztani olvasóinkkal.http://www.youtube.com/watch?v=J-v0kUCjJrQ
Nagy a vágy, hogy legyen a kis figuráknak egy ilyen hajójuk. Nekivágtunk... persze főleg én barkácsolom, a gyerekek nem érnek rá... mert hív a játék.

*

Hier sind wir, im Playmobil Fieber. Schon seit mehreren Wochen, die Kinder machen nichts anderes, sie spielen Rollenspiele mit den kleinen Figuren, Burgspiele, Schlachten, Familienleben. Ich werde auch Fotos schicken, wie die Figuren sogar schon unsere Wohnung mehrer Male umgebaut haben. Aber jetzt möchten wir mit unseren Lesern dieses kleine youtube Wunder teilen: http://www.youtube.com/watch?v=J-v0kUCjJrQ
Gross ist die Sehnsucht der Kinder, ihren Figuren auch so ein Schiff zu bauen. Also begannen wir mit dem Nachbasteln... natürlich vor allem ich, die Kinder haben keine Zeit... das Spiel ruft.

Farsang * Fastnacht

A gyerekek IMÁDNAK beöltözni. Nem csak a farsangi időszakban, hanem az év minden szakában, és a nap minden szakjában. Emiatt évekkel ezelőtt berendeztünk egy szekrényt, amiből bármikor kiszedhetnek jelmezeket és más tárgyakat. Idővel megtelt a szekrény, nem is főleg jelmezekkel, hanem kendőkkel. Kendők mindenféle anyagból, mindenféle nagyságban. Ezeket gyakran használják arra, hogy beöltözzenek, de gyakran más játékokhoz is.

Szerintem nem véletlen, hogy a pszichológia is felfedezte a pszichodrámát magának, mint hatásos terápiás módszer. Szerepjátékokban feldolgozza az ember az érzelmeket, amelyek a mindennapokban nem találnak utat kifelé. A félelem pld. ragadozó állat formájában talál magának kiutat, és felszabadítja a lelket e nyomasztó emóciótól.

Anyának még van testfestéke, amivel régen mint táncos nagy művész akart lenni. Ki gondolta akkor, hogy majd a gyermekeimet fogom vele festeni! Nagyon élvezem! És mennyire élvezem azokat a gyönyörű macskákat! Nem is tudtam, hogy mennyire kimunkált mintájú mindegyikük mintája! Hihetetlen! Kisfiam kedvenc könyvei a ragadozó emlősökről szólnak. Nem is tudtam, hogy a fekete párduc nem is külön macskafajta, hanem a leopárdnak egy színváltozata. Az egyik szőrpigment túltengése okozza, megfelelő megvilágításban látható is a leopárdra jellemző mintája! Én is tanulok, és tanulok, és tanulok...

Ich habe noch Körperfarben, welche ich noch in meinem Leben als Taenzerin gekauft habe. Wer haette damals gedacht, dass ich damit eines Tages meine Kinder bemale?

Ich geniesse es sehr! Und ich geniesse diese wunderschönen Katzen! Ich wusste gar nicht, wie ausgeklügelt die Muster dieser Tiere sind! Unglaublich! Die Lieblingsbücher meines Sohnes sind Bücher über Raubtiere. Ich wusste gar nicht, dass der schwarze Panther gar keine eigene Katzenart ist, sondern eine Farbvariante des Leoparden, dessen Fell von der Überzahl eines Fellpigmentes schwarz wird. Bei bestimmter Beleuchtung sieht man sogar die Musterung des Leoparden. Auch ich lerne, und lerne, und lerne.

Die Kinder LIEBEN es, sich zu verkleiden. Nicht nur zur Fastnachtszeit, sondern zu jeder Jahreszeit, zu jeder Tages- und Nachtzeit. Deswegen haben wir vor Jahren einen Schrank eingerichtet, damit den Kindern jederzeit viele verschiedene Kostüme und andere Objekte zur Verfügung stehen. Und dahin wurden mit der Zeit allerlei Dinge gesammelt. Das meiste sind nicht mal Kostüme, sondern Tücher. Tücher aller Grössen, aller Art. Diese werden zum Verkleiden, aber auch zu anderen Spielen rege genutzt.

Ich denke es ist nicht Zufall, dass die Psychologie das Psychodrama als effektvolle Therapie entdeckt hat. In Rollenspielen werden Gefühle, die im Alltag kein Ventil finden, verarbeitet und ausgelebt.

Die Angst findet in Form einer Raubtieres den Weg hinaus, und so wird die Seele von dieser belastenden Emotion befreit.

Fényképezőgép * Fotoapparat

Hét év nagy szám, ezért gondoltunk egy nagyobb értékű ajándékra. Hajnalka az utóbbi évben felfedezte a fényképezkedést, es így ez lett a gondosan kiválasztott ajándék: Hajka első fényképezőgépe. Nagy örömmel, többször naponta is megragadja gépét, és testvéreivel fotóznak, és videókat is készítenek. Tegnapelőtt letöltöttük az első adag képet és videót a picasa programba, a vörösszemeket kezdtem kijavítani. Hajka jól megfigyelte, és akarta csinálni ő maga. Amikor megint odamentem hozzá, látom, hogy vágja ki a képeket, közepére helyezi a fő tárgyat. Saját maga fedezte fel a funkciót a programban. Kritikus a képeivel, ami nem jó, azt kidobja, ami majdnem jó, azt kijavítja.

Kedvenc képünk, Hajka csinálta, belül tükröződik a villamos belseje Zolival, Bogival a hátán.

Unser Lieblingsbild, von Hajka fotografiert: Das Innere des Trams mit Zoli und Bogi auf seinem Rücken, draussen Strassenleben.

Sieben Jahre, eine spezielle Zahl, deshalb dachten wir an ein Geschenk mit grösserem Wert. Im letzten Jahr hatte Hajnalka das Fotografieren entdeckt, so wurde das sorgfältig ausgewählte Geschenk Hajnalkas erster Fotoapparat. Mit grosser Freude, mehrmals am Tag nimmt sie ihr Gerät und gemeinsam mit ihren Geschwistern wird fotografiert, und auch Videos werden gedreht. Vorgestern haben wir die erste Ladung Fotos und Videos auf den PC in das Picasa Program geladen, und ich begann, die roten Augen zu korrigieren. Hajka hat gut aufgepasst, und nach einer Weile wollte sie es selber machen. Als ich einige Zeit später schaute, was sie tut, sehe ich, wie sie die Bilder schneidet, das Hauptobjekt in die Mitte bringt. Sie hatte die Funktion im Program selber entdeckt. Sie ist kritisch mit ihren Bildern, die, die nicht gut sind, werden gelöscht, die Bilder, die beinahe gut sind, werden korrigiert.

Életjel * Lebenszeichen

Na, itt vagyunk. Izgalmas időszakunk volt, sok minden történt. Majd be akarok számolni utólag ezekről. Most egyenlőre csak egy életjelet adunk. Tanulunk. Nap mint nap, sokat. Tankönyvek nélkül, tanmenet nélkül. Az életben van a tanmenetünk, a felmerülő igények és témák vezetnek a könyvekhez, amikből szintén tanulunk. A gyerekek számolnak. Számolnak, hogy mennyit kell aludni, amíg jönnek barátaink látogatóba, amíg megyünk mi hozzájuk, amíg jön a Mikulás, amíg jön a Jézuska és amíg van a név- vagy születésnapjuk. Együtt összeszámoljuk, hogy ha Csonginak március 16-án van a születésnapja, és ma november 23-a van, akkor novemberben még 7 napot, decemberben 31 napot, januárban 31 napot, februárban 28 napot, márciusban 16 napot, összesen...113szor kell aludni, amíg Csongi 5 éves lesz. Hajka ahol számokat lát, kérdezi, hogy az mennyi, pld. 2 és 3 és 5 és 6, az mennyi? Nem összeszámolva kéri, hanem azt akarja tudni, hogy kétezer háromszázötvenhat. Együtt számolnak 100-ig, 1000-ig, tizes lépésben. 59 után nem mindig tudják, hogy mi jön. Ott segítünk, ahol kell, ahol kérik a segítséget. Németül is számolnak. Nagyon nagy az érdeklődés, nagy örömmel teszik mind ezt. Utasítások nélkül, maguktól, belülről. Nincs olyan gyerek, amely nem az önállóságra törekedne, a felnőtt életre készülne, ahhoz, hogy majd ő is továbbadja azt, amit tud az életről. Csodálatos és nagy öröm látni és átélni mind ezt gyerekeimmel. Bogica is számol, utánozza a nagyokat, miközben nach ugrásokat tesz a nyelv elsajátításában. Hajka Csonginak mutatja a betűket. Csongi írni készül. Elmondja amit szeretne, hogy felírjuk neki. Utána lemásolja. Írnak táblákat az utakhoz, amiket építenek papírból és ragasztóval az autóknak. A kis játékautók a nagy szenvedélyük. Minden márkát ismernek, Hajka kedvence egy régi típusú Citroen, Csongié a fehér és a barna Audi, Bogié a Smart: "Mááááárt!" Az utakhoz építenek házakat, mindenféléből. A fényképet Csongi csinálta.

So, hier sind wir. Wir haben eine ereignisreiche Zeit hinter uns, es ist viel passiert. Ich will im nachhinein davon berichten, vorläufig jedoch erst ein Lebenszeichen geben. Wir lernen. Jeden Tag, viel. Ohne Lehrbücher, ohne Stundenplan. Das Leben ist unser Stundenplan. Die augenblicklichen Bedürfnisse und Themen führen uns zu den Büchern, aus denen wir auch lernen. Die Kindern zählen. Sie zählen, wie viel wir schlafen müssen, bis unsere Freunde zu Besuch kommen, bis wir Freunde besuchen, bis der Nikolaus kommt, bis das Christkind kommt, bis ihr Namens- oder Geburtstag ist. Gemeinsam zählen wir zusammen, dass, wenn Csongi am 16. März Geburtstag hat, und heute der 23. November ist, wir 7 Tage im November, 31 im Dezember, 31 im Januar, 28 im Februar und 16 im März, zusammengezählt...113 mal schlafen, bis Csongi 5 Jahre alt ist. Hajka fragt, wo sie zahlen sieht, wie man diese aussprechen muss. 2 und 3 und 5 und 6 will sie wissen, nicht zusammengezählt, sondern zweitausend dreihundertsechsundfünfzig will sie hören. Zusammen zählen sie bis 100, von 100 bis 1000 in Zehnerschritten. Nach 59 wissen sie nicht immer, was kommt. Wir helfen, wo es nötig ist, wo sie nach Hilfe fragen. Sie zählen auch auf deutsch. Sie haben sehr grosses Interesse und grosse Freude, diese Welt kennenzulernen. Ohne Anweisungen, es kommt vom Kind, von innen. Es gibt kein Kind, welches nicht nach Eigenständigkeit strebt, nach dem Erwachsenensein, um dann selber das weiterzugeben, was es gelernt hat. Es ist wunderbar, und eine grosse Freude, dies mit meinen Kindern zu erleben. Auch Bogica zählt, sie ahmt die Grossen nach, während sie gerade grosse Sprünge im Spracherwerb macht. Hajka zeigt Csongi die Buchstaben. Csongi will schreiben. Es sagt, was wir ihm aufschreiben sollen, dies kopiert er dann. Sie schreiben Tafeln zu den Strassen, die sie aus Papier mit Klebestreifen basteln. Strassen für die Spielzeugautos. Diese sind jetzt ihre grosse Leidenschaft. Sie kennen jede Automarke, Hajkas Lieblingsauto ist ein alter Citroen, Csongis der weisse und der braune Audi, und Bogis der Smart: "Maaaaaart!" Zu den Strassen bauen sie Häuser, aus allen möglichen Materialien, welche sie finden können. Das Foto hat Csongi gemacht.

Rokonság * Verwandtschaft

Kardkészítés a hetente megszervezett családi talalkozón
*
Schwertherstellung am wöchentlichen Familientreffen

Azért nem írtam, mert itt voltak Katiék. Kati gyerekeim nagynénje, én drága húgom. Persze gyerekeivel jött. Gyerekeim unokatestvérével, Szilárddal, ő 4 éves lesz november végén, és Aita babával, aki 8 hónapos. Unokaöccsém és unokahúgom. Nagyon kár, hogy két és fél hét után már el is mentek, olyan jó együtt lenni. Ez az idő épp elég volt ahhoz, hogy összeszokjanak a gyerekek. Kell ez az idő hozzá, és kellenek a konfliktusok, hogy kitalálják, hogy ki a vezér. Nem tudom, hogy kitalálták-e, de mintha már kevesebbet veszekedtek volna az idő vége felé. Amíg újra találkozunk, előröl kezdhetik... vagy nem? Biztos attól is függ, hogy mennyi idő telik el. Remélem nem tart túl sokáig, amíg újra együtt leszünk. Mit tanultunk főleg? Minden félét, de főleg szocializálódni :-) Igenis, iskolán kívül is lehet szocializálódni, sőt, főleg ott. Mert a gyerekek és a felnőttek egész nap együtt vannak. És ez az idő kell ahhoz, hogy kapcsolatok létrejöhessenek.

Ich habe lange nicht geschrieben, weil Kati hier war mit ihren Kindern. Kati ist die Tante meiner Kinder, meine teure Schwester. Szilárd ist der Cousin meiner Kinder, er ist bald 4 jährig, Aita, die Cousine meiner Kinder ist 8 Monate alt. Es ist sehr schade, dass sie nach zwei einhalb Wochen wieder nach Hause geflogen sind, diese Zeit war gerade genug dafür, dass sie sich aneinander gewöhnt haben. Dazu braucht es Zeit, und es braucht Konflikte, die gelöst werden. Die Konflikte sind dazu da, um den zu finden, der sie anführt. Ich bin mir nicht ganz sicher, ob sich wirklich schon jemand gefunden hat, auf jeden Fall wurden die Konflikte gegen Ende der zweieinhalb Wochen seltener. Bis wir uns wieder treffen, fängt alles wieder von vorne an... oder nicht? Es ist bestimmt auch davon abhängig, wieviel Zeit bis dahin vergehen wird. Ich hoffe, es wird nicht allzuviel Zeit vergehen. Was haben wir gelernt? Viel, sehr viel, vor allem zu sozialisieren :-) Oh ja, ausserhalb der Schule ist Sozialisierung möglich, genauer gesagt, vor allem da! Denn die Kinder und die Erwachsenen sind ungestört zusammen, den ganzen Tag. Diese Zeit ist nötig, um wirklich Kontakte zu knüpfen.

Egy hétfő * Ein Montag

Leírok egy teljesen normális hétfőnk lefolyását. A tegnapi hétfőnkét. Legalábbis azt tervezem. Meglátjuk mi lesz belőle. Először én felkeltem, utána Bogica, aki szopizott egy jót, már nem emlékszem hol. Aztán elkezdett játszani. Mivel hogy én eldöntöttem, hogy hajat fogok mosni, a fürdőszobába jött ő is játszani. Elhozta a babáját. Ezek azért különleges pillanatok, mert ritkán van egyedül, ilyenkor megcsodálhatom, milyen elmélyültséggel és nyugalommal játszik. A harmadik, aki fölébredt, Hajnalka. Csatlakozott Bogi játékához. Babáztak együtt. Mostanában ez a reggeli közös játékuk, öltöztetik, viszik, fölkötik, hintáztatják, énekelnek a babáknak. A menő ének most Bogi hintáztatója: "híta, páta, neme gaja, gajaja...". Örülök minden percnek, mikor így együtt a lányok anyukát játszanak. Van mikor én is csatlakozom. Együtt énekelünk a babáknak.
Ha minden reggel el kéne mennünk, ezekre nem lenne idő.
Csongor szeret öltözködni. Mindig szép kell hogy legyen, főleg ha jönnek vendégek. Minden nap egy új kedvenc nadrágja van. Sokáig tart, míg elkészül, míg idő kerül a reggelire. Akkor már mindenki nagyon éhes, és ideges az éhségtől. De az első még mindig a játék, ha van lehetőség játszani, és ez otthon mindig van, elfelejtenek enni gyerekeim.
Közben megjöttek Zsuzsiék. Segítünk egymásnak, hogy nekünk anyáknak legyen egy kis idő a munkára (mintha a gyerekekkel való élet nem lenne tele munkával. Igazából nem akarom különválasztani a tevékenységeket munka- és anyaidőbe!). Jó volt találkozni, beszélgetni, reggelizni. Tegnap én kerültem sorra, lementem a számítógép elé dolgozni. Zsuzsi ebédet készített (=a konyhába dolgozott. Vagy azt a a szót hogy "munka" inkább egészen kihagynám).
A gyerekek együtt játszottak, szerepjátékot, tegnap boltost Misivel. Papírpénzt is gyártottak. Tornáztak a gyűrűkön.
Ez eddig a fél hétfőnk volt, nagyon finom volt az ebéd is, amit Zsuzsi készített, én is haladtam egy jót a munkámmal.
Hajnalka, de a többi gyerek is persze, tanult. Hogy mi mindent, azt csak sejthetjük. Hajnalkának írunk naplót. Egyúttal ez a tanulási dokomentáció az iskolák részére. A zugi iskolába benyújtott tantervek címeit írom mindig a bejegyzéscímkék mezőjébe.

Ich beschreibe hier einen ganz gewöhnlichen Montag. Den des gestrigen Montags. Auf jeden Fall plane ich das. Mal schauen, was dabei herauskommt. Zuerst bin ich aufgestanden, dann Bogica. Sie hat an der Brust getrunken, ich weiss nicht mehr wo. Dann spielte sie. Da ich mich entschieden habe, meine Haare zu waschen, kam sie auch ins Badezimmer, um zu spielen. Sie nahm ihre Puppe mit. Dies sind einzigartige Momente, da sie selten alleine ist. Ich staune, wie vertieft und mit welcher Ruhe sie spielt. Als dritte erwacht Hajnalka. Sie schloss sich Bogis Spiel an. Sie spielten zusammen. In letzter Zeit ist das ihr gemeinsames Spiel jeden Morgen: Puppen anziehen, tragen, aufbinden, schaukeln. Sie singen den Puppen Lieder. Das aktuelle Lied zur Zeit ist Bogicas eigene Schaukellied: "Híta, páta, neme gaja, gajaja...". Jede Minute dieser Mutterspiele ist für mich eine grosse Freude. Manchmal mache ich auch mit. Wir singen zusammen für die Puppen. Wenn wir jeden Morgen weg müssten, hätten wir keine Zeit dafür.

Csongor liebt es, sich anzuziehen. Er muss immer schön sein, vor allem, wenn Besuch kommt. Er hat jeden Tag eine neue Lieblingshose. Er braucht lange, bis er angezogen ist, bis wir frühstücken können. Dann sind alle schon sehr hungrig und nervös vor lauter Hunger. Aber zuerst ist immer das Spiel. Wenn Gelegenheit zum Spielen ist, und das ist zuhause immer so, dann vergessen sie zu essen.
Inzwischen sind Zsuzsa und Misi gekommen. Wir helfen uns gegenseitig, dass wir Mütter etwas arbeiten können (als wäre das Leben mit den Kindern nicht voller Arbeit. Ich will eigentlich die Tätigkeiten nicht in Arbeits- und "Mutterzeit" unterscheiden...).
Es war gut, sich zu treffen, miteinander zu reden, gemeinsam zu frühstücken. Dann ging ich runter ins Büro, um zu arbeiten. Zsuzsa hat das Mittagessen zubereitet (=in der Küche gearbeitet. Eigentlich würde ich am liebsten das Wort "Arbeit" ganz weglassen).
Die Kinder spielten zusammen, Rollenspiele, gestern spielten sie Laden. Sie bastelten ihre eigenen Geldscheine. Auch turnten sie an den Ringen herum.
Bis hierhin war dies unser halber Montag. Das Mittagessen, das Zsuzsa bereitet hat, war wunderbar, und ich kam gut voran mit meiner Arbeit. Hajnalka, und natürlich die anderen Kinder, haben gelernt. Was sie gelernt haben, dass können wir nur ahnen. Wir schreiben ein Tagebuch für Hajnalka. Und schreiben dabei eine Lerndokumentation für die Schulen. Dazu brauchen wir die Stichwörter, die ich zu jedem Blogeintrag mache. Dies sind die Titel der Lehrpläne, die wir den Zuger Schulbehörden eingereicht haben.

Kenyérsütés * Brotbacken

Végre megvettük a malmot. Elkezdtünk írni egy kenyér sütési naplót. Ki akarjuk kísérletezni, hogy hogyan, mivel, mennyivel csináljuk a legjobb kenyeret. Sütéskor, főzéskor összeszámolunk, levonunk, osztozunk, szorozunk.
Az hogy együttműködnek-e a gyerekek a konyhában, vagy sem, nagyon attól függ, hogy éppen már benne vannak-e egy játékban, vagy még éppen nem. Múlt csütörtökön éppen elkaptam egy jó pillanatot, és mindenki nagy munkába kezdett velem együtt! Endlich haben wir die Mühle gekauft. Wir haben auch angefangen, ein Brotbacktagebuch zu schreiben. Wir wollen im Experiment rausfinden, wie, womit und mit wie viel wir das beste Brot backen. Beim Kochen und Backen wird addiert, subtrahiert, dividiert, multipliziert.
Ob die Kinder in der Küche mitmachen hängt stark davon ab, ob sie schon in ein Spiel vertieft sind, oder nicht. Letzte Woche Donnerstag habe ich einen günstigen Augenblick erwischt, und sie halfen alle tatkräftig mit!