Na, itt vagyunk. Izgalmas időszakunk volt, sok minden történt. Majd be akarok számolni utólag ezekről. Most egyenlőre csak egy életjelet adunk. Tanulunk. Nap mint nap, sokat. Tankönyvek nélkül, tanmenet nélkül. Az életben van a tanmenetünk, a felmerülő igények és témák vezetnek a könyvekhez, amikből szintén tanulunk. A gyerekek számolnak. Számolnak, hogy mennyit kell aludni, amíg jönnek barátaink látogatóba, amíg megyünk mi hozzájuk, amíg jön a Mikulás, amíg jön a Jézuska és amíg van a név- vagy születésnapjuk. Együtt összeszámoljuk, hogy ha Csonginak március 16-án van a születésnapja, és ma november 23-a van, akkor novemberben még 7 napot, decemberben 31 napot, januárban 31 napot, februárban 28 napot, márciusban 16 napot, összesen...113szor kell aludni, amíg Csongi 5 éves lesz. Hajka ahol számokat lát, kérdezi, hogy az mennyi, pld. 2 és 3 és 5 és 6, az mennyi? Nem összeszámolva kéri, hanem azt akarja tudni, hogy kétezer háromszázötvenhat. Együtt számolnak 100-ig, 1000-ig, tizes lépésben. 59 után nem mindig tudják, hogy mi jön. Ott segítünk, ahol kell, ahol kérik a segítséget. Németül is számolnak. Nagyon nagy az érdeklődés, nagy örömmel teszik mind ezt. Utasítások nélkül, maguktól, belülről. Nincs olyan gyerek, amely nem az önállóságra törekedne, a felnőtt életre készülne, ahhoz, hogy majd ő is továbbadja azt, amit tud az életről. Csodálatos és nagy öröm látni és átélni mind ezt gyerekeimmel. Bogica is számol, utánozza a nagyokat, miközben nach ugrásokat tesz a nyelv elsajátításában. Hajka Csonginak mutatja a betűket. Csongi írni készül. Elmondja amit szeretne, hogy felírjuk neki. Utána lemásolja. Írnak táblákat az utakhoz, amiket építenek papírból és ragasztóval az autóknak. A kis játékautók a nagy szenvedélyük. Minden márkát ismernek, Hajka kedvence egy régi típusú Citroen, Csongié a fehér és a barna Audi, Bogié a Smart: "Mááááárt!" Az utakhoz építenek házakat, mindenféléből. A fényképet Csongi csinálta.
So, hier sind wir. Wir haben eine ereignisreiche Zeit hinter uns, es ist viel passiert. Ich will im nachhinein davon berichten, vorläufig jedoch erst ein Lebenszeichen geben. Wir lernen. Jeden Tag, viel. Ohne Lehrbücher, ohne Stundenplan. Das Leben ist unser Stundenplan. Die augenblicklichen Bedürfnisse und Themen führen uns zu den Büchern, aus denen wir auch lernen. Die Kindern zählen. Sie zählen, wie viel wir schlafen müssen, bis unsere Freunde zu Besuch kommen, bis wir Freunde besuchen, bis der Nikolaus kommt, bis das Christkind kommt, bis ihr Namens- oder Geburtstag ist. Gemeinsam zählen wir zusammen, dass, wenn Csongi am 16. März Geburtstag hat, und heute der 23. November ist, wir 7 Tage im November, 31 im Dezember, 31 im Januar, 28 im Februar und 16 im März, zusammengezählt...113 mal schlafen, bis Csongi 5 Jahre alt ist. Hajka fragt, wo sie zahlen sieht, wie man diese aussprechen muss. 2 und 3 und 5 und 6 will sie wissen, nicht zusammengezählt, sondern zweitausend dreihundertsechsundfünfzig will sie hören. Zusammen zählen sie bis 100, von 100 bis 1000 in Zehnerschritten. Nach 59 wissen sie nicht immer, was kommt. Wir helfen, wo es nötig ist, wo sie nach Hilfe fragen. Sie zählen auch auf deutsch. Sie haben sehr grosses Interesse und grosse Freude, diese Welt kennenzulernen. Ohne Anweisungen, es kommt vom Kind, von innen. Es gibt kein Kind, welches nicht nach Eigenständigkeit strebt, nach dem Erwachsenensein, um dann selber das weiterzugeben, was es gelernt hat. Es ist wunderbar, und eine grosse Freude, dies mit meinen Kindern zu erleben. Auch Bogica zählt, sie ahmt die Grossen nach, während sie gerade grosse Sprünge im Spracherwerb macht. Hajka zeigt Csongi die Buchstaben. Csongi will schreiben. Es sagt, was wir ihm aufschreiben sollen, dies kopiert er dann. Sie schreiben Tafeln zu den Strassen, die sie aus Papier mit Klebestreifen basteln. Strassen für die Spielzeugautos. Diese sind jetzt ihre grosse Leidenschaft. Sie kennen jede Automarke, Hajkas Lieblingsauto ist ein alter Citroen, Csongis der weisse und der braune Audi, und Bogis der Smart: "Maaaaaart!" Zu den Strassen bauen sie Häuser, aus allen möglichen Materialien, welche sie finden können. Das Foto hat Csongi gemacht.
