Egy hétfő * Ein Montag

Leírok egy teljesen normális hétfőnk lefolyását. A tegnapi hétfőnkét. Legalábbis azt tervezem. Meglátjuk mi lesz belőle. Először én felkeltem, utána Bogica, aki szopizott egy jót, már nem emlékszem hol. Aztán elkezdett játszani. Mivel hogy én eldöntöttem, hogy hajat fogok mosni, a fürdőszobába jött ő is játszani. Elhozta a babáját. Ezek azért különleges pillanatok, mert ritkán van egyedül, ilyenkor megcsodálhatom, milyen elmélyültséggel és nyugalommal játszik. A harmadik, aki fölébredt, Hajnalka. Csatlakozott Bogi játékához. Babáztak együtt. Mostanában ez a reggeli közös játékuk, öltöztetik, viszik, fölkötik, hintáztatják, énekelnek a babáknak. A menő ének most Bogi hintáztatója: "híta, páta, neme gaja, gajaja...". Örülök minden percnek, mikor így együtt a lányok anyukát játszanak. Van mikor én is csatlakozom. Együtt énekelünk a babáknak.
Ha minden reggel el kéne mennünk, ezekre nem lenne idő.
Csongor szeret öltözködni. Mindig szép kell hogy legyen, főleg ha jönnek vendégek. Minden nap egy új kedvenc nadrágja van. Sokáig tart, míg elkészül, míg idő kerül a reggelire. Akkor már mindenki nagyon éhes, és ideges az éhségtől. De az első még mindig a játék, ha van lehetőség játszani, és ez otthon mindig van, elfelejtenek enni gyerekeim.
Közben megjöttek Zsuzsiék. Segítünk egymásnak, hogy nekünk anyáknak legyen egy kis idő a munkára (mintha a gyerekekkel való élet nem lenne tele munkával. Igazából nem akarom különválasztani a tevékenységeket munka- és anyaidőbe!). Jó volt találkozni, beszélgetni, reggelizni. Tegnap én kerültem sorra, lementem a számítógép elé dolgozni. Zsuzsi ebédet készített (=a konyhába dolgozott. Vagy azt a a szót hogy "munka" inkább egészen kihagynám).
A gyerekek együtt játszottak, szerepjátékot, tegnap boltost Misivel. Papírpénzt is gyártottak. Tornáztak a gyűrűkön.
Ez eddig a fél hétfőnk volt, nagyon finom volt az ebéd is, amit Zsuzsi készített, én is haladtam egy jót a munkámmal.
Hajnalka, de a többi gyerek is persze, tanult. Hogy mi mindent, azt csak sejthetjük. Hajnalkának írunk naplót. Egyúttal ez a tanulási dokomentáció az iskolák részére. A zugi iskolába benyújtott tantervek címeit írom mindig a bejegyzéscímkék mezőjébe.

Ich beschreibe hier einen ganz gewöhnlichen Montag. Den des gestrigen Montags. Auf jeden Fall plane ich das. Mal schauen, was dabei herauskommt. Zuerst bin ich aufgestanden, dann Bogica. Sie hat an der Brust getrunken, ich weiss nicht mehr wo. Dann spielte sie. Da ich mich entschieden habe, meine Haare zu waschen, kam sie auch ins Badezimmer, um zu spielen. Sie nahm ihre Puppe mit. Dies sind einzigartige Momente, da sie selten alleine ist. Ich staune, wie vertieft und mit welcher Ruhe sie spielt. Als dritte erwacht Hajnalka. Sie schloss sich Bogis Spiel an. Sie spielten zusammen. In letzter Zeit ist das ihr gemeinsames Spiel jeden Morgen: Puppen anziehen, tragen, aufbinden, schaukeln. Sie singen den Puppen Lieder. Das aktuelle Lied zur Zeit ist Bogicas eigene Schaukellied: "Híta, páta, neme gaja, gajaja...". Jede Minute dieser Mutterspiele ist für mich eine grosse Freude. Manchmal mache ich auch mit. Wir singen zusammen für die Puppen. Wenn wir jeden Morgen weg müssten, hätten wir keine Zeit dafür.

Csongor liebt es, sich anzuziehen. Er muss immer schön sein, vor allem, wenn Besuch kommt. Er hat jeden Tag eine neue Lieblingshose. Er braucht lange, bis er angezogen ist, bis wir frühstücken können. Dann sind alle schon sehr hungrig und nervös vor lauter Hunger. Aber zuerst ist immer das Spiel. Wenn Gelegenheit zum Spielen ist, und das ist zuhause immer so, dann vergessen sie zu essen.
Inzwischen sind Zsuzsa und Misi gekommen. Wir helfen uns gegenseitig, dass wir Mütter etwas arbeiten können (als wäre das Leben mit den Kindern nicht voller Arbeit. Ich will eigentlich die Tätigkeiten nicht in Arbeits- und "Mutterzeit" unterscheiden...).
Es war gut, sich zu treffen, miteinander zu reden, gemeinsam zu frühstücken. Dann ging ich runter ins Büro, um zu arbeiten. Zsuzsa hat das Mittagessen zubereitet (=in der Küche gearbeitet. Eigentlich würde ich am liebsten das Wort "Arbeit" ganz weglassen).
Die Kinder spielten zusammen, Rollenspiele, gestern spielten sie Laden. Sie bastelten ihre eigenen Geldscheine. Auch turnten sie an den Ringen herum.
Bis hierhin war dies unser halber Montag. Das Mittagessen, das Zsuzsa bereitet hat, war wunderbar, und ich kam gut voran mit meiner Arbeit. Hajnalka, und natürlich die anderen Kinder, haben gelernt. Was sie gelernt haben, dass können wir nur ahnen. Wir schreiben ein Tagebuch für Hajnalka. Und schreiben dabei eine Lerndokumentation für die Schulen. Dazu brauchen wir die Stichwörter, die ich zu jedem Blogeintrag mache. Dies sind die Titel der Lehrpläne, die wir den Zuger Schulbehörden eingereicht haben.