Az egyik idevágó esemény az az első otthontanulók találkozója Budapesten, ameylet októberben megtartottuk. Találkoztunk, beszélgettünk, es meghallgattuk Hintalan László János lélekemelő előadását az életiskoláról . Készülünk honlappal, amely szegítségével meg szeretnénk ismertetni az érdeklődőket a természetes tanulással, és amin Hintalanról és életiskolájáról is írni fogunk.
Most egyenlőre idemásolom az újévi lapunkat, és megigérem, főleg magamnak, hogy jelentkezem!
Ich habe im Juni zuletzt geschrieben? Seither ist viel geschehen!Ein Ereignis, welches hierhin gehört, ist das erste Treffen von ungarischen Familien in Budapest, die Bildung Zuhause praktizieren. Wir haben László János Hintalan eingeladen, der seine inzwischen schon erwachsenen Kinder in den 90-er Jahren zuhause und im Leben lernen liess, und eine Stiftung Lebensschule gründete. Wir arbeiten an einer ungarischen Website, die über natürliches Lernen berichten will, und auch über die Lebensschule von Hintalan wird zu lesen sein. Jetzt aber erstmal unsere Neujahrskarte, und ich nehme mir fest vor, diese Jahr wieder vermehrt hier zu erscheinen!
6 megjegyzés:
Szia Evaanya.:)
Az elmúlt évben többször olvastam a neten az unschooling-ról. Érdekesnek találom, bár eddig azt gondoltam, hogy ezt Mo.-on az előírt haladási ütem miatt nem lehet megvalósítani. Tény, hogy az amerikai rendszer szabadabban kezeli az iskoláztatás kérdését, a magyar kevésbé- de talán ez nem is olyan nagy baj.
A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehet ezt Mo.-on megvalósítani: hogyan lehet a gyakorlatban 'unschooling-olni'? Nagyon rugalmas a sulitok és eltekintenek a félévi vizsgázástól, vagy más módon oldjátok meg? Köszi, ha válaszolsz.
Üdv: Eszti
Kedves Eszti!
Örülök hallani felőled, telefonon egy érdeklődő emlegette a fiúkat a hajóban :-)
A legfontosabb, hogy a szülő tisztában legyen azzal, hogy mitől más az unschooling az iskolai vagy az otthonoktatással szemben. Le kell hámozni azt a sok réteget, ami saját művelődésünk során környezetünk által ránk ragadt és amit saját magunkra tapasztottunk. Ez kell ahhoz, hogy bízni tudjunk a gyerek teljességébe, kíváncsiságába, egyedülállóságába és főképp abba, hogy ő ösztönösen azt csinálja, amit őt az önálló életére felkészít. Teret engedni a bizalomnak és a feltétel nélkül szeretnek. Azt mondják, hogy ehhez a „deschooling”-hez körülbelül annyi év kell, mint amennyit iskolába ment a szülő… én utólag az érettségim után elvégzett éveimet egy kortárs tánciskolába ennek sorolhatom be, ott először az iskolakezdésem óta mehettem a magam útján. Azóta eltelt 10 év, míg gyerekem lett, azóta egy újabb 8 év, és még mindig van mit levetkőzzek magamról! De ez csak a személyes utam, ezernyi más és egyéni út van.
Nem értettem félre kérdésedet. Azt akarom érzékeltetni, hogy ez a belső tartás és meggyőződés sokkal fontosabb a külsőségeknél. Aki biztos, hogy ezt az utat akarja járni gyerekeivel, az a külsőségekkel is meg tud birkózni.
Mi egy svájci tartományban kaptunk engedélyt az otthontanulásra, ahol nincs is törvénybe foglalva az otthontanulás lehetősége. Teljesen lehetetlennek nézett ki, hogy elérjük célunkat. De elértük. Mert úgy alakultak és alakítottuk a dolgokat. Másfél év után be fogjuk nyújtani a dokumentációnkat, és ezt úgy tesszük, hogy feleslegesnek tartsák, hogy vizsgára hívják kislányunkat.
Itt Magyarországon ideális, ha az adott iskola igazgatóját is meg tudjuk győzni utunkról. Ez a tervünk a jövőre nézve. Személyes kapcsolat és dokumentáció formájában meg tud győződni arról, hogy a gyermek boldog és tanul. Ha mégis vizsgát kér, akkor a gyerekkel megbeszélve, a tananyagot az élet helyzeteibe behelyezve, mondjuk nagyvonalúan három hét alatt átdolgozzuk.
Amit most látok, a tananyag ismeretében, hogy a gyerekek sok mindent belőle megtanulnak külső irányítás nélkül! Ez nekem nagy tanulság: a tantervek a gyerekek kíváncsiságában gyökereznek! Csak időt kellene hagyni minden gyereknek, hogy akkor dolgozza fel az anyagot, amikor megérett rá az ő idegrendszere, tanterv, tankönyv, külső irányítás nélkül. Ez az érési folyamat mindenkinél más ütembe, más irányba történik. Mert év szerint le van bontva a magyar alaptanterv, akkor hiányos lesz a gyerek tudása néhány területen az adott évben, de korántsem mindenhól, sok helyen még többlet tapasztalattal és tudással rendelkezik. Az a rész, ami hiányzik az adott gyerekben, abban a fent említett három hétbe feldolgozható, vagy ha nagyon erős a következő meggyőződés, akkor elhanyagolható: Nem kell, hogy minden azonos korú gyerek (és felnőtt!) azonos ismeretekkel rendelkezzen. Milyen társadalmi kép ez? Ha mindenki ugyanazt tudja, és ugyanazt csinálja, akkor hogy tudjuk egymást kiegészíteni?
Az amerikai rendszer korántsem egységes. Van ahol nagyon szabadak a szülők, van, ahol nagyon szigorúak a hatóságok. Van, ahol gyakran kell jelentést benyújtani, van ahol ritkábban. Azt nem tudom, hogy van-e olyan állam, ahol vizsgázni kell-e, de el tudom képzelni, hogy igen. Európában úgy tudom, hogy csak Németországban és Horvátországban lehetetlen otthon tanulni, és ahogy említettem, Svájcon belül is vannak tartományok, ahol nem lehet. Németországban mégis vannak, akik megoldják, és az említett bizonyos tartományokban Svájcban is ;-). Horvátországból nem ismerek otthontanulókat.
Hosszú lett, de nem tudom sehol rövidebbre foglalni...
üdvözöllek, gyertek Ti is következő találkozónkra! Majd itt meg fogom hirdetni, vagy írj nekem e-mailt!
Eva
Kedves Evaanya!
Bocs, most jutottam oda, hogy visszanézzem, hogy válaszoltál-e. Jó, hogy részletesen írtál, köszi a választ.
Most még gondolkozom azon, amiket a 'deschooling' hátteréről írtál.
Az én ismereteim szerint Európában az általad említett országokon kívül Szlovákiában, Angliában, és Ukrajnában is lehet otthonoktatni. Innen-onnan vannak ismerősök is, onnan tudom.
A magyar helyzetről: nekem olyan felemás megoldásnak tűnik, hogy három hét alatt megtanuljátok a követelményt. Úgy értem, ha az ember szabadon tanul, akkor még inkább nyűggé válik az, hogy időnként meg kell felelni. Legalábbis kívülről így tűnik.
Néha én is gondolkodom, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem 'naponta leülős dolog' lenne a tanulás, hanem 'hivatalosan' is abban fejlődhetne, informálódhatna, szerezhetne tapasztalatot, amiben ő épp akkor akar. Ha nem csupán egy szabadidős tevékenység lenne a napirendben a tényleges, érdeklődés-vezette tanulás (mint most), hanem ez lehetne az egyetlen, amit a gyerekeim ismernek...
De azért így is jó, mert a rendszertől függetlenül bennünk van, hogy nem akarunk mindenáron megfelelni. Ennek ellenére néha elkedvetlenít, hogy a gyerekem számára az a 'tanulás', amikor leülünk a munkafüzetekkel. Ebben azt hiszem nekem kell változnom. Mert van más terminológia is, amit lehetne használni. Na, ezen még agyalok egyet. :)
Köszi a gondolatébresztést. És várom a válaszod. Én nem találtam emailcímet tőled, ezért is írtam ide, de ha úgy látod, jobb, ha nem itt folytatjuk, akkor nyugodtan reagálj emailben. A címem:
fiukahajoban (kukac) gmail (pont) com
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Majd folytatjuk ezt az érdekes beszélgetést a készülő honlapunkon, jó? Csak két megjegyzés. Én azt írtam, hogy csak Németországban, és néhany svájci tartományban NEM lehet otthonoktatni. Mindenhol máshol igen. És ott, ahol nem lehet, ott is általában megoldják, vagy elutaznak onnan.
Az eredeti kérdésedhez: most olvasom Valerie Fitzenreiter könyvét, a legújabb bejegyzésemben írok róla. Ott azt írja, a 8-ik oldalon: "Testing is not necessary with unschoolers. The parents are aware of what the children know because they spend so much time with them. In states where testing is mandatory, unschooled childrend tend to score in the average to above-average range, with no special preparation for the tests." Szoval, ahogy sejtettem, van ahol Amerikában is vizsgázni kell. Felkészítés nélkül átlag vagy átlag fölotti eredményeket érnek el a szabadon tanulók.
Bocsánat, tényleg elnéztem azt a szót: valóban azt írtad, hogy csak Németo.-ban és Svájc-ban nem lehet oo-ni.
Nagyon érdekes, amit írtál, az idézet is. És nagyon érdekel, hogy a statisztika felsőbb évfolyamokra is igaz-e szerinted. Mert azért a magyar iskolarendszer nagyon sok adatot kér pl. töri, irodalom, matek, kémia és nyelvtan tárgyakból. Szerintem többet, mint abban az országban, ahol a statisztikát elkészítették...
Számomra nehéz elképzelni, hogy a gyerekeimet éppen abban a félévben fogja az érdeklődése rávezetni arra a konkrét tantárgyra éppen olyan mélységben, ahogyan azt a vizsgára kérni fogják. Azt el tudom képzelni, hogy mondjuk az USA-ban vagy Angliában ez így működik, mert ott rugalmasabbak és szerintem alapvetően alacsonyabb szintet követelnek. Ezt nem úgy értem, hogy a külföldiek kevésbé okosak, mint a magyarok, hanem úgy, hogy a magyar rendszerben nagyon sok a fölösleges megjegyzendő infó, adat.
Egy tanár meg kell, hogy buktassa azt a diákot, aki a vizsgán nem tudja a megadott adatokat fejből. Sajnos e tekintetben a rendszer nem tesz különbséget lusta iskolás és éppen más iránt érdeklődő szabadon tanuló gyerek között...
Az a kérdés foglalkoztat tehát, hogy mi esélye van annak, hogy a gyerekemet valaha is olyan mélységében fogja érdekelni a féléves előirányzott tananyag, hogy célirányos készülés nélkül minden tantárgyból sikeresen le tudjon vizsgázni. Amikor pedig mi is alapvetően fölöslegesnek tartunk nagyon sok megtanulandó dolgot... Bocs, ha értelmetlen dolgot kérdeztem: bennem ez kavarog az idézet kapcsán.
Kedves Eszti!
Nem küldte el a rendszer megjegyzésedet az e-mail címemre! Most latom csak!
Én csak most kezdek belelátni az iskolai tananyagba, nagycsaladósok ingyen kapják a tananyagokat, így hozzánk is kerültek... fél év Playmobil után kicsit le is ülünk megnézni ezeket...
Majd egy következő bejegyzésembe fogok ezekről elmélkedni, de még nem érett meg bennem a dolog. Értem, amit írsz, nagyon meg is értem a kétségeidet! Bennem is erősen megvannak!
Szeretettel: Éva
Megjegyzés küldése