Josi, a 17 éves "vendéglányunk" Németországból által írt, az otthontanulós találkozón előadott szövegét szeretném itt közzétenni, magyarra fordítva. Lentebb olvashatjátok németül is:
"A nevem Josi Woyda, és röviden el szeretném mondani nektek hogy mit jelent
számomra a szabadon tanulás. A háttérben
láthattok képeket hogy a gyerekek bizonyos tevékenységek által
hogyan tanulnak, iskola nélkül.
Iskola? Mi ez? Általában egy nagy épület, amelyet a gyerekek, ötször egy héten meg kell, hogy hogy látogassanak. Csoportokba osztják majd különböző termekbe elosztják őket. Legtöbbször 45 percenként váltogatják ezeket a fülledt termeket, és az érdeklődést. Először a matematikai képletek iránt kell érdeklődni, aztán 45 perc elteltével egyszer csak a szövegek értelmezése kell, hogy érdekeljen. Aztán ott vannak azok az emberek, akik magukat tanároknak hívják. Ők megmondják, hogy mikor kell leülni, mikor lehet mozogni, mikor lehet WC-re menni és hogy mikor lehet enni és inni. Ha a tanárok abszolút mindent megmondhatnának, nem is szabadna beszélni, csak ha a tanár azzal egyetértett. Az iskola legfontosabb feladata hogy értékeljék a gyerekeket, és hogy megtanítsák őket az alkalmazkodásra.
2013 nyarától már nem voltam meggyőződve az iskoláról. Megkérdőjeleztem, már nem láttam be, hogy mások eldönthessék, hogyan töltöm el életem idejét, mely témák iránt érdeklődjek, hogyan osszam be az időmet, és mikor lehetek kreatív. Nem volt értelme többé. A mai napig az az érzésem, hogy a legfontosabb dolgot még mind meg kell még tanuljak. Az értékes dolgokat, amelyek kellene az élethez.
Biztos voltam benne, hogy ha otthon vagyok, jobban tudok tanulni, ki tudok bontakozni és nyugodtabban tudok figyelni az érettségire. Ezen kívül természetesen tanulok, mozgás közben és kint. Nem úgy, mint az iskolában, ahol ülni kell, és nem szabad felállni. A szabadon tanulás tehát azt jelenti, hogy nem jár a gyerek iskolába, és nem tanítják mások sem otthon. És be kell váljam, nem ültem le rögtön nyáron, hogy elkezdjek tanulni. Először is meg kellett tanulnom, hogyan kell tanulni örömmel és kíváncsisággal, és mit jelent az, hogy természetesen tanulni, mert pont ezt az adottságot az iskolában elfelejtettem.
Egy kicsit őrülten hangzik, de most sokkal jobban tanulok, szabadabban és boldogabban, jobban fejlődök és jobban ki tudok bontakozni. Amikor korán ébredek mostanában, már nem kérdezem, hogy mi értelme van annak, hogy az iskolába kell menjek. Azelőtt soha nem ültem volna le magamtól a tankönyvekkel, most örömmel teszem. Az időmet úgy osztom be magamnak, ahogy az kell nekem, és így tökéletesen működik.
Ezen kívül, sokkal tudatosabban tanulok és gondolkodok. Különböző dolgokat már nem úgy veszem, ahogy vannak, többet kétségbe is vonok. Ezáltal a természetes tanulás által rájöttem, hogy sok dolgot mellékesen tanulok, amit az iskolában soha nem tudnám megtanulni, mert nem áll a tantervben, annak ellenére, hogy fontos, és tanulságos dolgok.
Hogy hová vezetett engem a szabadon tanulás? Ide Magyarországra. Már öt hónapja élek egy szabadon tanuló családnál, akim ezt a találkozót is megszervezték. És az első naptól kezdve tudtam, hogy minden értékeset, különlegeset és érdekeset, amit itt tapasztalatok, a barátaim az iskolában 10 év alatt sem tudják megtanulni, sem megtapasztalni. Mert az iskola nem tud ilyesmit nyújtani. Minden szabadon tanuló máskép tanul, én tankönyvekkel tanulok, a három szabad tanuló gyermek a családban mindennel tanulnak, amit látnak, megérintenek és meghallanak.
A legkisebb lány hét éves, és jobban rajzol, mint én, el tudja mondani és le tudja írni az első idegen nyelve ABC-jét. Amikor én hét éves voltam, még nem is ismertem az első idegen nyelvem ABC-jét. A nagyobb lány hihetetlenül jól beszél németül, és csak 12 éves. Német az első idegen nyelve, az én első nyelvem angol, és nem vagyok azon a nyelvi szinten, mint ő a némettel. Ezen felül beszél még egy második idegen nyelvet, miközben én még nem beszélek egy másik idegen nyelvet, és én 17 éves vagyok. A kilenc éves kisfiú is beszél és ért németül elég jól, amikor én abban a korban voltam éppen hogy tudtam a színeket és a számokat az első idegen nyelvemben. Mindannyian sokat tanulnak azáltal, hogy játszanak. Jó példa erre, hogy a fiú szeret játszani tankokkal, ami oda vezette őt, hogy elolvasson egy magazint a második világháborúról, és ebben a témában egy dokumentumfilmet is megnézett. Még 16 évesen nem jutott volna eszembe, hogy elolvassak egy ilyen magazint.
Remélem, hogy ezekkel a példákat is egyértelmű, hogy nem árthat, ha Ön a gyermekeit az iskolából kiveszi, vagy nem is küldi őket oda.
Természetesen az is igaz, hogy a szabad tanulók gyerekek nem mindent tudnak, de ez az emberi természet, hogy vannak erősségei és gyengeségei. A legfontosabb dolog az, hogy figyelni kell az erősségeket, és azokat erősíti, mert ez hozza a gyerekeknek a sikert. Meg kell bízni a gyerekekben, akkor maguktól tanulnak, ami nekik tényleg kell, amit tudni szeretnének. Végül szeretnék mutatni nektek egy videót, amit készítettem a vendégtestvéreimmel. Jó szórakozást, és köszönöm a figyelmet."
Josephine Woyda, 2014 februárjában
***
Hier möchte ich Euch gerne den Text von Josephine Woyda, unserer "Gasttochter" praesentieren, den sie am Heimlernertreffen in Budapest vorgetragen hat.
"Mein Name ist Josi Woyda und ich möchte euch in einem kurzen Text erklären, was für mich Freilernen bedeutet. Im Hintergrund seht ihr Bilder, wie Kinder durch versch. Aktivitäten lernen ohne in die Schule zu gehen.
Schule? Was ist das? Es ist meist ein großes Gebäude, welches die Kinder fünfmal in der Woche besuchen müssen. Sie werden in Gruppen eingeteilt und auf verschiedene Räume verteilt. Meistens wechselt man im 45 Minuten Takt diese stickigen Räume und das Interesse. Erst soll man sich für mathematische Formeln interessieren und nach 45 min plötzlich für das Interpretieren von Texten. Dann sind da noch die Leute, welche sich Lehrer nennen, sie sagen wann man sich hinsetzten muss, wann man sich bewegen darf, wann man auf Toilette gehen darf und wann man zu essen und zu trinken hat. Wenn es nach ihnen geht sollte man gar nicht reden, erst dann wenn der Lehrer damit einverstanden ist. Die wichtigste Aufgabe der Schule ist es jedes Kind zu bewerten und zu lehren wie man sich anpasst.Seit dem Sommer 2013 war ich nicht mehr von der Schule überzeugt.Ich hab sie in Frage gestellt, ich habe nicht mehr eingesehen, dass andere Leute bestimmen können wie ich meine Lebenszeit verbringe und für welche Themen ich mich interessieren muss, wie ich meine Zeit einteilen darf und wann ich Kreativ sein darf.Es ergab keinen Sinn mehr. Ich habe bis heute das Gefühl, dass ich die wichtigsten Dinge alle noch lernen muss. Wertvolle Dinge die man im Leben braucht.Ich war der Überzeugung, wenn ich zu Hause bin kann ich besser lernen, mich entfalten und mich entspannter auf mein Abitur konzentrieren. Außerdem lerne ich natürlich, in Bewegung und draußen. nicht wie in der Schule, wo man still sitzen muss und nicht aufstehen darf. Freilernen bedeutet also, dass man nicht zur Schule geht und nicht von anderen zu Hause unterrichtet wird .Und ich muss zu geben, ich habe mich nicht gleich im Sommer hingesetzt und hab angefangen zu lernen. Zuerst musste ich lernen wie man mit Freude und Neugier lernt, und was es bedeutete natürlich zu lernen, denn genau diese Gabe habe ich in der Schule verlernt.Es klingt ein wenig verrückt, doch jetzt lerne ich viel besser, freier und glücklicher, ich entwickle mich besser und kann mich besser entfalten. Wenn ich jetzt früh aufwache, frage ich nicht mehr nach dem Sinn, warum ich in die Schule gehen muss. Früher hätte ich mich niemals Freiwillig mit Schulbüchern zu Hause hingesetzt, jetzt tue ich es mit Freude. Meine Zeit teile ich mir so ein wie ich sie brauche, und es funktioniert so einwandfrei.Dazu kommt, das ich auch viel bewusster lerne und denke. Verschiedene Dinge nehme ich nicht mehr alles so hin wie sie sind, ich hinterfrage auch mehr. Durch dieses natürlich Lernen, merke ich auch, dass ich viele Dinge nebenbei lerne, die ich in der Schule nie lernen könnte, weil es nicht im Lehrplan steht, obwohl es wichtige und sehr lehrreiche Dinge sind.Wo mich mein Freilernen hin gebracht hat? Hier nach Ungarn. Schon seit fünf Monaten lebe ich bei einer Freilerner-Familie, welche auch das Treffen hier organisiert hat.Und vom ersten Tag an wusste ich, die ganzen wertvollen, besonderen und interessanten Erfahrungen die ich hier machen werde, können meine Freunde, in der Schule nicht mal in 10 Jahren lernen und erfahren. Weil die Schule soetwas nicht bieten kann.Jeder Freilerner lernt anderes, ich lerne mit Schulbüchern, die drei Freilerner-Kinder der Familie lernen mit allem was sie sehen, anfassen und hören.Die kleinste Tochter ist 7 Jahre alt und kann besser zeichnen als ich, sie kann das ABC ihrer ersten Fremdsprache sprechen und schreiben. Als ich sieben war kannte ich noch nicht mal das ABC meiner 1. Fremdsprache. Die größere Tochter spricht unglaublich gut deutsch und sie ist erst 12 Jahre alt. Es ist ihre erste Fremdsprache, meine erste Fremdsprache ist Englisch und ich bin längst nicht auf dem Sprachniveau wie sie es in deutsch ist. Außerdem kann sie auch eine 2 Fremdsprache schon relativ gut sprechen, während dessen ich noch keine zweite Fremdsprache kann und ich bin 17 Jahre alt. Der neunjährige Sohn spricht auch deutsch und versteht es auch ziemlich gut, als ich in dem Alter war konnte ich gerade mal die Farben und Zahlen in meiner 1.Fremdsprache. Sie lernen alle ganz viel dadurch, dass sie spielen. Ein gutes Beispiel ist auch, dass der Junge gerne mit Panzern spielt, dass hat dazu geführt, dass er zur zeit ein Magazin über den 2. Weltkrieg liest, und zu diesem Thema auch einen Dokumentarfilme schaut hat. Nicht mal mit 16 Jahren wäre ich auf die Idee gekommen, mir so ein Magazin durch zu lesen.Ich hoffe schon mal mit diesen Beispielen wird klar, dass es nicht schaden kann, wenn man seine Kinder aus der Schule nimmt oder erst gar nicht zur Schule schickt.Natürlich ist es auch so, dass Freilernerkinder nicht alles können und alles beherrschen, doch das liegt in der Natur des Menschen, dass man Schwächen und Stärken hat. Das wichtigste ist, dass man auf die Stärken achtet und diese noch mehr verstärkt, denn genau das bringt den Kindern den Erfolg.Man muss auf die Kinder vertrauen, dann lernen sie ganz von selbst, dass was sie wirklich brauchen und wissen möchten.Zum Schluss möchte ich euch ein Video zeigen, welches ich zusammen mit meinen Gastgeschwistern produziert habe. Viel spaß und danke für eure Aufmerksamkeit. "
Josephine Woyda, im Februar 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése